навіныжыцьцяпіскнігітворыкрытыкафотавідэа
 

 

Az a Függetlenség, ha...

Bárász Péter fordítása

 

A függetlenség az, ha olyan kórházban születsz meg, amelyben nem a világon a legsterilebb csótányok vannak, hanem egyszer használatos injekciós tűk és eldobható pelenkák.

 

A függetlenség az, ha mikor apád bemegy az anyakönyvi hivatalba azért az okmányért, mely szerint te valóban megszülettél és mely szerint nagyapád után a Rigor nevet kaptad, akkor az a nő, aki ott ül, szépen kiállítja számára ezt az okmányt, nem pedig „A Szovjetunió népeinek személynevei” című kézikönyvet kapja elő, és avval hadonászva hisztérikusan magyarázza apádnak, hogy minden gond nélkül adhatná fiának a Faizullah nevet, vagy akár azt, hogy Mamaj, de azt, hogy Rigor – nem, mert ilyen név nem létezik a világon (de van normális, emberi Grigorij név).

 

A függetlenség az, ha mikor iskolába mész, a saját anyanyelveden fognak tanítani (a Grażyna nevű kislányt pedig, aki annyira tetszett neked az óvodában, az ő nyelvén, a Misa nevű kisfiút a szomszédból, akinek az apját Iszaaknak hívják – az övén, az Aljosa nevű kisfiút pedig, a másik szomszédodat, akinek a szülei azért költöztek ide, mert a Volga menti városukban hajnali ötkor kell beállni a sorba, hogy tejet tudj venni – őt pedig az övén). Saját anyanyelveden fognak oktatni, és ehhez apukádnak és anyukádnak nem kell egész nyáron, lakásról lakásra járva, aláírásokat gyűjteni más szülőktől, akik nem mintha nem akarnák ugyanúgy taníttatni gyereküket, mint a te apukád és anyukád, csak egyszerűen ez soha eszükbe sem jutott, mert internacionalizmusban nőttek fel. És ezeket a kérvényeket nem kell majd az iskolaigazgatónak háromszor is elveszítenie, meg még kétszer a titkárnőnek is. És szeptember első napján, az ünnepélyes évnyitón nem azt fogod hallani, hogy „évről évre javul iskolánk ellátottsága”, a tanterembe belépve pedig nem tudod meg, hogy pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának köszönhetően az egész osztálynak csupán egy anyanyelvi ábécéskönyv és két matematika könyv jutott.

 

A függetlenség az, ha az őrsöd nem fog azért a jogért küzdeni, hogy felvehesse Pavlik Morozov vagy Aleksandr Myasnikyan nevét, mert mindenki pontosan tudja, hogy Pavlik mennyire szerette édesapját, és Mjasznyikov mennyire szerette a belaruszokat.

 

A függetlenség az, ha diákkorodban, mikor matematika előadáson a Madagaszkárról jött évfolyamtársad – akinek az oktatását az ő országa finanszírozza, nem pedig a tiéd – füledbe súgva megkérdezi, hogy mit jelent az a szó, hogy «імавернасьць», akkor te franciául elmondod neki, hogy ez a valószínűség belaruszul.

 

A függetlenség az, ha a hadseregben legmesszebb, ha saját földed egy határvárosában vagy -falujában fogsz szolgálni, és sohasem fogod azt a parancsot kapni, hogy fesd zöldre a füvet, vagy hogy takarítsd körletet „innentől ebédig”. Vasárnap hazamehetsz a szüleidhez, vagy a lányhoz, akivel jársz, és senki nem fog bulbasnak titulálni, barátodat pedig feketeseggűnek, mert saját nyelveteken gondolkodtok és beszéltek álmotokban. Valamint a katonai és politikai felkészülés kiválóságai nem csinálnak alvás közben „biciklit” neked, és olyan parancsot sem adnak neked, hogy élezd meg az utászásódat, mert Bakuban vagy Tbilisziben gyorsan be kell ásni magad.

 

A függetlenség az, amikor a lány, akivel jársz, azt mondja, hogy hétvégén Bécsbe akar veled menni, mire tiszta lelkiismerettel ígéred meg neki, hogy a schönbrunni kastéllyal szemben fogtok kávézni, és pontosan tudod, hogy utazásotok előtt senki sem fog kérdezősködni: nem voltál-e gyerekkorodban zsidó és hogy jártál-e korábban külföldön, és ha igen, mi célból jöttél vissza?

 

A függetlenség az, ha Dzjadi ünnepén, a Halottak napján kimész a temetőbe, és tudod, lerakod majd a virágot, amit vittél, és mécsest fogsz ott gyújtani, nem pedig ideggáz-ballonok vagy újfajta gumibotok próbaüzeménél leszel kísérleti nyúl.

 

A függetlenség az, amikor ha a fiad ötöst hozott történelemből, megdícséred ezért, mert tudod, hogy nem abból a tantárgyból kapta, ahol a Csúd-tavi csatát és a kollektivizálás győzedelmességét tanítják, hanem a grünwaldi csatát, amely népedet megmentette a kihalástól, és ahol az igazságot mondják el arról a hatalomról, amely főbe lövette nagyapádat, nagyanyádat pedig az éhhalálba taszította.

 

A függetlenség az, mikor ha ellátogat hozzád egy new yorki énekes, akivel meggylikőrt fogyasztotok rendesen, utána nem javasolják neked udvarias civilruhás bácsik, hogy részletesen írd le, mit és hol ittatok és közben kit szidtatok.

 

A függetlenség az, ha nem azt hallod a tévében, ahogy az elnök okítja honfitársait: „ki hogyan akar, ugy is beszél”, mert a te elnököd – írástudó, és ha csak egy nyelvet is tud, de azt tudja.

 

A függetlenség az, ha a képernyőről és az újságokból egyszer csak eltűnnek a fáradhatatlanul titokzatos veteránok levelei és a nemzeti frontok különböző nacionalistáiról és szélsőségeseiről szóló szörnyűséges hírek, akik még éjszaka sem alszanak, hanem etnikai alapon ellenségeskedést szítanak te, Aljosa és Misa, akinek az apját Iszaaknak hívják, valamint Grażyna között, aki már régen a te feleséged, azért, hogy véres leszámolásra kerüljön sor köztetek, azért, hogy kisiklassák a peresztrojka vonatát.

 

A függetlenség az, amikor senki sem ijesztget téged azzal, hogy néped nem képes túlélni a nagy testvér nélkül, mert nincs sem bauxitja, sem gyémántja, te pedig rájössz, hogy kár volt sajnálnod azokat a szerencsétlen hollandokat és belgákat, akiknek nincs bauxitjuk, sem gyémántjuk, de még csak egy nagy testvérük sem.

 

A függetlenség az, ha a «Центровывоз» feliratú óriáskamionok (látott már valaki kamiont «Центроввоз» felirattal?) nem a mások, hanem a mi üzleteibe szállítanak.

 

A függetlenség az, ha egyszer csak kiderül, hogy értelmes emberek minálunk is vannak, és ha – Isten ments! – robbanás történik egy gyárban, vagy más szörnyűség, nem kell majd arra várni, hogy kiszálljon hozzánk a moszkvai nagyokosok bizottsága.

 

A függetlenség az, ha mikor ott fekszel és már szólít az Isten, tudod, hogy miután egy jobb világra szenderülsz, a templom helyén, ahol megkereszteltek és ahol házasságot kötöttél, nem létesítenek koszos hattyúkkal halastavat, és nem építik oda helyébe az SzKP XVIII. kongresszusáról elnevezett uszodát. A temetőt pedig, ahol csontjaid majd megpihennek, nem rombolják le, hogy ott egy Gorbacsov elvtársról, vagy Ligacsov elvtársról elnevezett, üres üvegekkel teleszórt kultúrparkot hozzanak létre.

 

A függetlenség az, ha...

 

A függetlenség az, ha születésedtől fogva halálodig otthon érzed magad a saját vidékeden.

 

Hiszek abban, hogy ez egyszer majd így lesz.

 

Mert másként egyszerűen nem érdemes élni.

 

1990. február

 

Bárász Péter fordítása

 

 

 

 

  Беларускі Моладзевы Рух у Амэрыцы